Muzsikál
az erdő
A nap sokat sütött. Már régóta nem
esett az eső. A napra kitett medence vize felmelegedett. Palkó kiment a kertbe,
hogy locsizzon. Barátja, András, inkább az erdőbe ment, hogy az új parittyáját
kipróbája. András felfele ment a erdei úton, miközben száraz mohát és kiszáradt
füvet gyűjtött.
Útközben meglátott egy patakocskát és ezt gondolta:
-
Itt gyűjhetek kavicsokat
a parittyázáshoz.
Miután telerakta a zsebeit, leült egy fa alá. Meglátott
egy széncinegét.
-Ez a madár jó lesz célpontnak.- gondolta
Vett egy követ és becélozta a cinkét. A madár szárnyát
találta el, amely fél szárnnyal verdesve leesett a földre.
-Egyre jobban tudok célozni!- örvendezett.
András szívtelenül otthagyta a szenvedő madárkát és
tovább barangolt az erdőben. Közben megéhezett. Hátizsákjából szalonnát, kenyeret és vöröshagymát vett elő, amit előzőleg
felpakolt.
Kiment egy tisztásra az erdő közelébe, és gondatlanul
tüzet gyújtott a száraz növényekkel, nem gondolva arra, hogyha nem tisztítja
meg a földet a száraz levelektől és nem rakja körül a tűzhelyet kövekkel,
meggyulhat az erdő. Miután megsütötte a szalonnát és jóllakott, megfeledkezett
a tűzről és elszundított. Miközben aludt egy láng belekapott a száraz fűbe, és
egyre gyorsabban terjedt. Amire felébredt, körülötte az erdő lágokban állt.
Mivel látta, hogy nem tudja megállítani elkezdett meneküli. Megégett lábbal sántikált Palkóékhoz. Barátja már
előzőleg meglátta, hogy ég az erdő és hívta a tűzoltókat aztán észrevette, hogy
rohan vissza barátja az erdőből.
- Te raktad a tüzet?-
kérdezte szomorúan.
-Igen- válaszolt kifáradtan a barátja.
Andrást Palkó apukája vitte be a kórházba. Palkó minden
nap meglátogatta Andrást. András örömmel számolt be neki parittyázási sikereiről.
Palkó figyelmeztette őt:
-Nem
szabad kínozni az állatokat mert azok is Isten teremtményei.
-És mi
van azokkal az állatokal, amlyeket megeszünk, például a tyúkok, a bárány vagy a
sertés?-kérdezte barátja gúnyosan.
-Azokat Isten azért teremtette,
hogy megegyük, de azokat sem szabad fölöslegesen kínozni.-magyarázott
türelmesen Palkó.
Amikor András felépült és hazakerült a
kórházból, kisétáltak az erdőbe. Az erdő egy kisebb része csupa szén volt.
- Nagyon
megbántam, amit tettem.- mondta bánatosan András.
- Mit
szólnál, ha megtakarítanánk az erdőt és csemetéket ültetnénk?- kérdezte barátja
-Már ma
is elkezdhetjük?-csillant fel a szeme örömmel.
-Jó ötlet,
de előbb csemetéket kell vásárolnunk és otthonról szerszámokat kell hoznunk.
Először
kitakarították az elszenesedett fákat. Másnap vásároltak kocsányos tölgyet,
gyertyánt és cserfát egy közeli erdészeti csemetekertből és elültették. Aznap
este megkérték az erdészet víztartályos traktorának vezetőjét, hogy együtt
öntözhessék minden
Éveken át szorgalmasan dolgoztak, és
meg is lett az eredménye. A csemeték
szépen fejlődtek.
Egyik nap Palkónak az az ötlete
támadt, hogy jó lenne elmagyarázni a kisebb gyerekeknek, hogy ne bántsák az
erdőt. Meg is osztotta gondolatát barátjával. Még aznap készítettek plakátokat
és másnap kora reggel felragasztották a falu hirdetőtábláira ezzel a szöveggel:
Kedves gyerekek!
Szeretettel várunk
egy erdei ünnepségre!
Megismerhetitek a fákat, tanulhattok az
erdőről, sétálhattok, számháborúzhattok, miközben friss levegőt szívtok.
Meglepetés vendég is lesz.
Indulás: Péntek reggel 10 órakor az iskolától.
Pénteken kora reggel elindultak az iskola
előtt öszegyült gyermeksereggel az erdő felé. Szépen sütött a nap. Mikor
kiértek az erdőbe, körbeültek a zöld fűre és András tanította őket. Utána
kaptak egy-egy almát és Palkó elmondta, hogy a csutkát eldobhatják, mert azt
meg tudják enni a hangyák. Utána kaptak egy nápolyszeletet, amelynek a papírját
összegyjűjtötték, mert az már alumíniumot tartalmaz, ami káros a környezetre.
Később sétáltak és megismerkedtek a különböző fafajtákkal.
Miután számháborúztak, krumplipaprikást főztek bográcsban. András elmagyarázta,
hogy hol és hogyan szabad tüzet rakni. Ekkor megérkezett a meglepetés vendég, Gryllus Vilmos bácsi. Elővette a
gitárját és énekelni kezdett:
-Hallgatag
erdő, titkot rejtő,
mondd el, a mélyed mit rejt néked?
-Rejtem a tölgyet, rejtem a gombát,
rejtem az őzet, rejtem a rókát
rejtem a fészket, benne a pintyet
patakot, kérget, kavicsot, kincset.
-Hallgatag erdő, szépen kérlek...
-Szépen, ha kéred, elrejtlek téged.
A gyerekek is bekapcsolódtak az éneklésbe. Muzsikált az
egész erdő.
Zólya Anna
