Muzsikál az erdő

A nap sokat sütött. Már régóta nem esett az eső. A napra kitett medence vize felmelegedett. Palkó kiment a kertbe, hogy locsizzon. Barátja, András, inkább az erdőbe ment, hogy az új parittyáját kipróbája. András felfele ment a erdei úton, miközben száraz mohát és kiszáradt füvet gyűjtött.

Útközben meglátott egy patakocskát és ezt gondolta:

- Itt gyűjhetek kavicsokat a parittyázáshoz.

Miután telerakta a zsebeit, leült egy fa alá. Meglátott egy széncinegét.

-Ez a madár jó lesz célpontnak.- gondolta

Vett egy követ és becélozta a cinkét. A madár szárnyát találta el, amely fél szárnnyal verdesve leesett a földre.

-Egyre jobban tudok célozni!- örvendezett.

András szívtelenül otthagyta a szenvedő madárkát és tovább barangolt az erdőben. Közben megéhezett. Hátizsákjából szalonnát, kenyeret és vöröshagymát vett elő, amit előzőleg felpakolt.

Kiment egy tisztásra az erdő közelébe, és gondatlanul tüzet gyújtott a száraz növényekkel, nem gondolva arra, hogyha nem tisztítja meg a földet a száraz levelektől és nem rakja körül a tűzhelyet kövekkel, meggyulhat az erdő. Miután megsütötte a szalonnát és jóllakott, megfeledkezett a tűzről és elszundított. Miközben aludt egy láng belekapott a száraz fűbe, és egyre gyorsabban terjedt. Amire felébredt, körülötte az erdő lágokban állt. Mivel látta, hogy nem tudja megállítani elkezdett meneküli. Megégett  lábbal sántikált Palkóékhoz. Barátja már előzőleg meglátta, hogy ég az erdő és hívta a tűzoltókat aztán észrevette, hogy rohan vissza barátja az erdőből.

- Te raktad a tüzet?- kérdezte szomorúan.

-Igen- válaszolt kifáradtan a barátja.

Andrást Palkó apukája vitte be a kórházba. Palkó minden nap meglátogatta Andrást. András örömmel számolt be neki parittyázási sikereiről. Palkó  figyelmeztette őt:

-Nem szabad kínozni az állatokat mert azok is Isten teremtményei.

-És mi van azokkal az állatokal, amlyeket megeszünk, például a tyúkok, a bárány vagy a sertés?-kérdezte barátja gúnyosan.

-Azokat Isten azért teremtette, hogy megegyük, de azokat sem szabad fölöslegesen kínozni.-magyarázott türelmesen Palkó.

Amikor András felépült és hazakerült a kórházból, kisétáltak az erdőbe. Az erdő egy kisebb része csupa szén volt.

- Nagyon megbántam, amit tettem.- mondta bánatosan András.

- Mit szólnál, ha megtakarítanánk az erdőt és csemetéket ültetnénk?- kérdezte barátja

-Már ma is elkezdhetjük?-csillant fel a szeme örömmel.

-Jó ötlet, de előbb csemetéket kell vásárolnunk és otthonról szerszámokat kell hoznunk.

 Először kitakarították az elszenesedett fákat. Másnap vásároltak kocsányos tölgyet, gyertyánt és cserfát egy közeli erdészeti csemetekertből és elültették. Aznap este megkérték az erdészet víztartályos traktorának vezetőjét, hogy együtt öntözhessék minden hétfő és csütörtök reggel a csemetéket.

Éveken át szorgalmasan dolgoztak, és meg is lett az eredménye. A csemeték szépen fejlődtek.

Egyik nap Palkónak az az ötlete támadt, hogy jó lenne elmagyarázni a kisebb gyerekeknek, hogy ne bántsák az erdőt. Meg is osztotta gondolatát barátjával. Még aznap készítettek plakátokat és másnap kora reggel felragasztották a falu hirdetőtábláira ezzel a szöveggel:

Kedves gyerekek!

 Szeretettel várunk egy erdei ünnepségre!

Megismerhetitek a fákat, tanulhattok az erdőről, sétálhattok, számháborúzhattok, miközben friss levegőt szívtok.

Meglepetés vendég is lesz.

Indulás: Péntek reggel 10 órakor az iskolától.

  Pénteken kora reggel elindultak az iskola előtt öszegyült gyermeksereggel az erdő felé. Szépen sütött a nap. Mikor kiértek az erdőbe, körbeültek a zöld fűre és András tanította őket. Utána kaptak egy-egy almát és Palkó elmondta, hogy a csutkát eldobhatják, mert azt meg tudják enni a hangyák. Utána kaptak egy nápolyszeletet, amelynek a papírját összegyjűjtötték, mert az már alumíniumot tartalmaz, ami káros a környezetre.

Később sétáltak és megismerkedtek a különböző fafajtákkal. Miután számháborúztak, krumplipaprikást főztek bográcsban. András elmagyarázta, hogy hol és hogyan szabad tüzet rakni. Ekkor megérkezett a meglepetés vendég, Gryllus Vilmos bácsi. Elővette a gitárját és énekelni kezdett: 

-Hallgatag erdő, titkot rejtő,

mondd el, a mélyed mit rejt néked?

-Rejtem a tölgyet, rejtem a gombát,

rejtem az őzet, rejtem a rókát

rejtem a fészket, benne a pintyet

patakot, kérget, kavicsot, kincset.

-Hallgatag erdő, szépen kérlek...

-Szépen, ha kéred, elrejtlek téged.

A gyerekek is bekapcsolódtak az éneklésbe. Muzsikált az egész erdő.

Zólya Anna